Hogyan éljünk pénz nélkül?

Ha egy szép napon az euró annyit sem ér majd, mint a papír, amelyre nyomtatták, Raphael Fellmert ez sem fogja izgatni: ő már ma is jól megél pénz nélkül. A világméretű pénzügyi válság, a megtakarításokért érzett aggodalom nem foglalkoztatja a 28 éves fiatalembert. Szerinte az emberiségnek le kellene mondania a pénzről.

A Berlin melletti Kleinmachnow-ban élő Fellmer a vezetője egy pénz nélküli életet propagáló mozgalomnak, amely egyre népszerűbb. Tagjai úgynevezett konténerekből fedezik élelmiszer-szükségleteiket: szeméttároló edényekből "halásszák ki" az eldobott élelmet, elsősorban bioüzletek hulladékára utaznak. Az interneten már fórumok jöttek létre, amelyeken keresztül a résztvevők tanácsokat adnak egymásnak a "halászással" járó egészségi kockázatokról, a megfelelő védőfelszerelésről. Még recepteket is cserélnek egymás között.

Jogi szempontból az idegen kukákban való turkálás lopásnak minősülhet Németországban. Fellmer szerint viszont ő és társai "megmentik" a kidobott élelem egy részét. A romlottnak nyilvánított és megsemmisítésre ítélt élelmiszerekből nemcsak magát, de barátnőjét és öthónapos kislányát is élelmezni tudja.
Mai "zsákmányszerző" körútján Fellmer gazdag termést takarított be: zöldségfélék, joghurt, tofu, kávé. Az utóbbi még eredeti csomagolásban van. A címke tanúsága szerint csak pár nappal járt le a szavatossági ideje. "Ezt a  szemétbe dobni arculcsapása azoknak az embereknek, akik naphosszat fáradoztak a kávé szüretelése, szárítása és csomagolása érdekében" - mondja Fellmer.

A pénz nélküli élet aktivistái egy lépéssel előtte járnak az occupy mozgalomnak. Nem érik be azzal, hogy a bankok székházai előtt táborozva tiltakozzanak a tőkés rendszer ellen. Ők bojkottálják a rendszert, mégpedig azzal, hogy lemondanak "üzemanyagáról", a pénzről. Pedig Fellmer nem szorul rá arra, hogy hulladékból éljen. Diplomás családból származik, Berlin előkelő, zöldövezeti kerületében, Zehlendorfban nőtt fel. Apja építész, anyja művészeti terapeuta. Európával foglalkozó tanulmányait a fiatalember a hágai egyetemen végezte.

Fizetés helyett inkább eszményeiért akar dolgozni. Lankadatlanul járja Németországot, előadásokat tartva sajátos életmódjáról. Autóba csak akkor ül, ha stoppol. "Nálunk a legtöbb autóban úgyis mindig csak egy ember ül" - mondja. Különc életmódjának bírálói viszont gyakran lejmolónak nevezik őt.



Pedig nem kevesebbet akar, mint megmenteni a világot. "A tét a Föld erőforrásainak a sorsa: víz, energia, tiszta levegő. A tengereket túlhalásszák, a talajt kilúgozzák - ugyanakkor ragaszkodnak a gazdasági növekedéshez, méghozzá legalább kétszámjegyű ütemben. Holott inkább zsugorodnunk kellene. Már hétmilliárdan élünk itt, de csak ez az egy Földünk van!"
Januárban a 800 kilométerre fekvő Freiburgba utazott, hogy egy ottani Waldorf-iskola meghívására ismertesse életmódját a diákokkal. A felső tagozatos tanárok értekezlete "pedagógiai ajándéknak" minősítette Fellmer előadását. "Raphael képes volt megértetni a gyerekekkel, hogy - akár elfogadják az életvitelét, akár nem - az ember igenis élhet a maga eszményei szerint" - idézte fel a látogatást Hans Hubert Schwizler osztályfőnök.

Teljesen lemondani a német szociális ellátó rendszerről azért Fellmer sem tud. Gyermekükért érzett aggodalomból a család tagja a törvényes betegbiztosító pénztárnak. Ennek járulékát az államtól kapott családi pótlékból fizetik.